Leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni


Apám néhai Csándy Kornél városi levéltáros, anyám néhai Somos Aranka óvónő. Ha eszébe jutott, mi mindenre kellett már felelnie életében, mindig elkedvetlenedett egy kissé.

Leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni

A negyvenes évek elején sosem ismert felmenői vallását faggatták, a németek bevonulása után azt, hogy gondolkozik az oroszokról. A békekötést követő időszakban arról kellett nyilatkoznia, mi a véleménye a németekről, s igazoló bizottság kérte számon, milyen magatartást tanúsított a háborús években. Később válaszolnia kellett arra, miféle származék, rendelkezik-e ingatlannal, vannak-e rokonai külföldön vagy internáló táborban, volt-e tagja valamiféle tömegszervezetnek a Horthy-korszak alatt.

Többször megtudakolták, mint gondolkozik Koreáról, a klerikális reakcióról, a szociáldemokratákról, Mindszenty bíborosról, utánanéztek, milyen határig sajátította el továbbképzési anyagát, s ötvenhat végén számot kellett adnia arról, csakugyan férje és anyósa betegsége hátráltatta-e abban, hogy ugyanakkor megkezdje a munkát, mint a többiek, vagy így értelmezte az általános sztrájk gondolatát. Ügyvédjét az érdekelte, megcsalta-e valamikor Elek, leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni a szó valódi értelmében?

Orvos válaszol - Leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni

Reakciói ritkán voltak élesek, Katalin mindig engedelmesen válaszolt, s Dániel halálának vagy Melinda a válóperükben játszott szerepének elhallgatása kivételével tulajdonképpen őszintén is.

Hosszú időbe telt, míg egyszer ráeszmélt, hogy alighanem semmit sem közölt magáról. Apja-anyja nevét, foglalkozását Csándy Kornél levéltáros, Somos Aranka óvónő legalább tíz különféle életrajzba, kérvénybe beleírta, de soha senki sem érdeklődte meg tőle, miféle ember volt Csándy Kornél vagy Somos Aranka, s milyen volt az egyik levéltárosnak, a másik meg óvónőnek. Számtalanszor be kellett számolnia arról is, hogy a ház, ahol megszületett, nem volt családja magántulajdona, hanem szolgálati épület, az anyja óvodája, ám soha senki se kérdezte meg, milyen is volt voltaképpen ez a ház, és nem esett szó sem a krepp-papír lepkeszárnyakról, sem a gombákról.

Pedig az első, a legelső, ami eszébe jutott, ha valaki régi otthonát említette, a drótvázra feszített játék szárnyak voltak, meg a sampinyonok erdőillata. Az Óvoda utcai fronton a kapualjból három irányban vezetett út: szemközt a kapuval az udvarba, balra a lakásuk, jobb felől anyja hivatalos helyiségei felé. A belépő a jobb kézt eső lengőajtón túl leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni szegélyezte folyosóra jutott, ahol mint valami múzeumban, papírszárnyak, rongybabák, linóleumállatok, fajátékok és labdák ültek a polcokon a szekrénysor üvege mögött, s a padlófertőtlenítő hideg klórszaga egybeolvadt az állandó kakaóillattal: Matild a folyosó legvégén, a konyhában kondérszámra főzte a kakaót meg a tápszert az óvodásoknak.

A vitrineket munkaidő után zárva tartották, Katalin többnyire üvegen át nézte a játékszereket, így választott magának lepkeszárnyat is, amely ritkán került rá, mert kevés pillefelszerelés volt a leltárban, s anya nem kivételezett a gyerekével.

Miután abbahagyta a dohányzást, mi fog történni, A testi-lelki-szellemi harmóniáért szeretettel.

Az utcára két hosszú foglalkozási terem nézett, ahol törpe asztalok körül törpe székek guggoltak, a falakat meg meseképek díszítették, ómódi, valami jótékony alaptól örökölt, jobbára félelmes illusztrációk: egy sziklára könyöklő farkas, amelynek óriási szabóollóval éppen most vágja fel a hasát az öreg kecske, s rosszkedvű gidácskák fészkelődnek elő a gusztustalan résen át, és egy oltárkép nagyságú Hófehérke, amely olyan halott volt, amilyen halott csak lehet valaki, töksárga, beesett arcú, hegyes orrú, szálkaszerű ujjai imára fonva a koporsóban.

Katalin vécére is az óvodába járt, oda irányították, mihelyt totyogni kezdett, mert ott testalkatához méretezett csepp ülőke várta kis fenekét, s hozzászoktatták az állandó kézmosáshoz.

Anyja nem tréfált, ha tisztálkodásról volt szó, emberen-tárgyon üldözte a szennyet. Katalin sokszor elnézte, mikor leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni, mint sújt le egy poros csíkra, hogy csap rá vizes ronggyal egy foltra, micsoda erővel és haraggal.

Anyja félelmes volt ilyenkor, nem úgy söpört, mosott vagy mosogatott, mint más, Somos Aranka gyilkolt, megölte a piszkot. Magánlakásukba lépcső vitt, egymásra merőleges, dupla lépcső. A valódinak kőfokai a lakás küszöbéig emelkedtek, a másik keresztbe szembefordulva ezekkel a kőlépcsőfokokkal, fából készült, és a magas folyosóablakig kapaszkodott.

Voltaképpen nem is lépcső volt, hanem valami masszív átmenet egy stelázsi meg egy emelkedő télikert között. Somos Aranka rengeteg virágot kapott a szülőktől, akik versenyezni próbáltak egymással az óvónő megajándékozásában, leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni között az együgyű keretek között, hogyan befolyásolja a dohányzás a vérnyomást anyagi lehetőségük és az óvodához legközelebb eső bánatos kis virágkereskedés megengedett.

Fikusz, hortenzia, begónia, vízipálma és aszparágusz guggolt a polcokon, a kereskedésben nem volt választék. Csak kaktuszt nem hozott senki, Katalin miatt, szülővárosában mindenki tudta, hogy a kaktuszos ház lánya sose megy férjhez.

Katalin utca

Ez az ablakig futó falépcsőzet volt a kertjük, udvarukon nem voltak gruppok, nem lehettek a kinti torna- és táncgyakorlatok miatt. Ha udvari foglalkozás volt, anya kinn állt a gyerekek formálta kör közepén, álla alatt hegedűje, táncolt, énekelt vagy tornászott, és a gyerekek meg Katalin utánozták a leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni. Katalin sokkal később, mikor már az emlék hozta vissza a képet, riadt meg Somos Arankától, ahogy ott dalolgatott meg leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni a kör közepén: olyan súlyos és szomorú volt a vidám dallamocskák között, mint a kő.

Ha az ember felment a valódi lépcsőkön, az előszobába léphetett be. Onnan nyíltak a lakóhelyiségek, a férfiszoba, az ebédlő meg a háló, mind egy irányban, ügyetlenül, ahogy a régi építkezés megszabta a sorrendet. A férfiszoba apa birodalma lett volna, ám apa legtöbbször kirohant belőle, mert gyakran jött hozzájuk vendég, s azokat, ahogy a szokás előírta, a férfiszobában illett fogadni, az volt egyúttal a szalon is.

A levéltáros, valahányszor megszólalt a kapucsengő, félrehúzta az ebédlőfüggönyt, kilesett, s ha kiderült, hogy megint anyához jött látogató, kimenekült az udvari kapun át a vásártér felé. Ezt se kérdezte meg soha senki Katalintól, milyen volt apa, mikor elfutott az óvodából a levéltárba, félig begombolt köpenyegben, szitkozódva, hogy nem maradhat meg a saját falai között, sem azt, mint nézett utána ő, felkapaszkodva a foghíjas téglakerítésen.

2012/44 - A nyirokrendszer

Apa tűnő alakja mindig más volt, viharban félelmetes, esőben szánalomra méltó, vásár idején groteszk, mert az óvoda hátsó fala és az udvari kapu előtt nagyvásár idején ott álltak a bódék, és a hűsölő artisták fehérpirosra festett arca ránevetett a szaladó levéltárosra, vagy vattacukrot hömbölygettek mellette, és az erőművész nagyot csattantott a fülébe a kalapáccsal. Katalin, míg kicsi volt, gyakran utánafutott apjának ilyenkor, úgy szánta, hogy mennie kell, nem ülhet otthon békességben: zavarják.

Apja többnyire meg is fordult, és megvárta a gyereket, mikor felfigyelt csattogó szandálkái zajára, mert apa Dániel szökéséig nyíltan szerette őt, néha még a karjára is vette, úgy vitte ki a vásári zsibongásból, ne lökjék-hányják a nagy forgalomban. Fél napokat eltöltött mellette a levéltárban, meg se moccanva, mint az leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni apa ráültette végtelen irományhegyekre, s ő a tékák tetejéről, ahonnan nem ért földig a lába, nézte apát, aki keres valamit a papírok között, de nem találja.

Katalin négyévesen, hatévesen, kilencévesen is érezte, hogy nem is fogja megtalálni soha, akárhogy keresi. A gombák a jegenyék alatt nőttek a bokrok mélyén. Tizenkét jegenye állt a két udvarfal mentén, hat a vásártér, hat a szomszéd ház kerítésén túl bókolva a szélben, s alattuk ugyancsak hat-hat fehér bogyótermésű bokor, tövük körül zöldes, nyáron is avarszagú folt, amelyen fel-felütötték fejüket a gombák.

leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni

Ha felnézett, a gallyak szövedékén át a jegenyefák csúcsát látta, s a faormokra feszített eget, odalenn meg a bokrok alján a gombák szívós és törékeny népe állt, amely valahányszor tálba került, rövid idő múlva újra felbuggyant, mint egy sor tömör buborék.

A gomba a konyhában mindig sárgás színűre pirult, mikor metélni kezdték, mintha élőlény volna, s szégyenkeznék a sorsán, hogy erdei leheletből és az örökkévalóság dacából étellé kell válnia egy fazék fenekén, s időbe telik, új esőbe, pár napba, míg utódja megszületik, átfúrja fejét a televényen, és bosszút áll friss születésével az ő veszte miatt. A hálószobában hárman aludtak, apja-anyja meg ő.

Hányinger-dohányzó tabletták

Matild szobája a termeknél, az óvoda konyhája mellett nyílt. Dániel a férfiszobában hált, nagyapa, akit Katalin csak hallomásból ismert, a konyhában. A konyhában alapvetően, megjavíthatatlanul rossz volt a csap, folyton bőrözni kellett, mindig apa bőrözte, nem hívtak szerelőt. A levéltáros eleinte utálta az ilyenfajta munkát, panaszkodott, nem hagyják kutatásaiba mélyedni, csak nyugdíjas korában leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni szívesen a csappal, mikor Matild már kereste számára az elfoglaltságot.

Ha megjavította, pár napig jó volt, aztán megint csak elkezdett sírni, sírt vagy két hétig, nem nagyon törődtek vele, a vízszámlát a város fizette, senkit sem érdekelt a vízdíj. Csak ha Matild kijelentette, nem bírja hallgatni a csöpögést, mert idegesíti, kezdődött el megint a játék, apa kontármunkája. Katalin sokszor eltűnődött rajta, milyen lehetett nagyapja élete a konyhában, míg hallgatta, mint pottyannak a kiöntőbe a vízcseppek, és nézte, hogy motoznak az égen a jegenyegallyak odakinn.

A kamrában mindig hideg volt, mert csikorgó fagyban is tárva tartották az ablakait. A feldolgozott disznó kolbásza, sonkái ott lógtak a mennyezet alá rögzített rudakon, ha befújt a mikor lesz abba a dohányzás?, meg-megmoccantak az oldalszalonnák, körbefordult a gömböc.

Füstölés szaga meg almaillat keveredett el a lisztesládák leheletével: az óvónő, mint egy malomban, falba épített, felülről nyitható lisztesládákat tartott, és mindig maga sütötte a kenyeret. Somos Aranka úgy gyűjtötte a tennivalókat, mint más a pénzt.

Ha eljött az este, és Katalint lefektették, anyja hangja még sokáig behallatszott hozzá az ebédlőből: Somos Aranka felsorolta, mit végzett aznap, hányféle keserves munkát. Katalin mindig azon aludt el, mennyit is kell az ő anyjának dolgoznia, s hogy Matild, a dajka, aki egyben cseléd is lett volna náluk, voltaképpen sokkal kevesebbet tesz-vesz, mint asszonya.

Hogy apa és Matild között mi van, véletlenül tudatosodott benne, s szerencséjére egyik felnőtt se vette észre, mikor felkapaszkodott Matild szobájának piros téglákkal cifrázott ékítményein a dajka alacsony ablakáig, s belesett rajta egy kora vasárnap délután, míg anyja a frissen mosott függönyöket csíptette vissza a karnisrúdra az óriási létra tetejéről, egyedül.

leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni

Mikor visszaereszkedett a földre, megpróbálta lerajzolni a bokor alatti nedves földre, amit látott, a furcsa mozdulatokat, ám a póz, amelyben apját és Matildot találta, hogyan lehet leszokni a dohányzásról 25 rajzoló készségén.

Katalin kezdetben nem vonzódott Matildhoz, Matild se sokat hederített rá, a dajka, akárcsak Somos Aranka, minden energiáját kiadta az óvodások között, nemigen maradt türelme a mellette élő aprósághoz, Katalin az ellesett jelenet után egy ideig idegenkedett tőle, maga sem tudta, miért.

Később, sokkal később kezdett csak gondolkozni rajta, hogy talán Matild sem egyszerűen csak az a szajha, akinek süldő leány korában gondolta, mikor már pontosan értette hajdani, megfejthetetlen élményét.

Matild más volt, mint aminek képzelte, Katalin egész életében mindig mindenki más volt, akit csak ismert, mint ahogy hitte, sokkal bonyolultabb leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni. Nóra halála után még keresni is próbálta a dajkát, aki ott ült a levéltáros holtteste mellett a férfiszobában, míg anyja a konyhában vasalta azokat az ingeket, amelyekről tudta, hogy Csándy Kornél soha többet nem fogja viselni.

Ám Matild nem élt már, ő is elveszett, mint annyi minden, mint maga az óvoda is, amely a városrendezés alkalmával bekerült az új műszaki egyetemet a város szívével összekötő sugárút vonalába, s úgy eltűnt mindenestül, lisztesládáival, jegenyéivel és csepegő csapjával együtt, mint a köd. Házuknak óriási, dupla padlása volt és hosszú, mély pincéje. Állatot az óvodai szabályzat értelmében nem volt szabad tartaniuk, disznóikat idegenek hizlalták, és leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni szállították kamrájukba, mikor beállt a fagy.

leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni dohányzás ellenőrzése szingapúrban

Az egyetlen, amit a városi egészségügy és anya tisztaságszeretete megtűrt az állatvilágból, a galambdúc volt. Sokkal magasabbra építették, mint más házakban, mintha anya azt képzelte volna, ha olyan szokatlanul fenn élnek a madarak, nem piszkolhatnak a gyerekek fejére. Persze így is előfordult valami baleset, anya undorodó szájjal cipelte a kárvallottat a vízcsap alá, s a merénylet napján bizonyos volt, hogy délben vagy este galamblevest esznek.

Miután abbahagyta a dohányzást, mi fog történni Hogyan is működik az Allen Carr módszer?

A galambért Matildot küldték fel, mert Dániel nem vállalta a hóhérkodást, Katalinról nem is beszélve, aki elbújt a pincébe, ha gyilkosságra került a sor. Eleinte megpróbált nem enni az állatból, amely számára még nyomorult leveske formájában is valami hussanás maradt, fehérség, enyelgő puha hang.

Akkor anya néhányszor irgalmatlanul megverte. Később tiltakozás nélkül megette a galambot, mint ahogy mindent megevett teljes életében, az óvodában nem leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni szokás válogatni. Dániel se válogathatott, akinek pedig sokkal fényesebb szeletkéje jutott a gyerekkornak, mint a húgának, ott hamar megtanulták, hogy a dúcban nem madár él, hanem étel, amely semmivel se jelentősebb vagy siratni valóbb, mint a meghámozott krumpli.

Továbbképzésen, főleg az ötvenes évek legelején, gyakran szóba került szülővárosa, Mecser. Katalin elfelelte róla az adatokat, melyeket a brosúra közölt, elmondta, mennyi lakóház épült ezen a vidéki helyen, milyen új gyárak létesültek, milyen műegyetem, hogy villamosították környékét, s mint épült ki tanyavilágának iskola- és egészségház-hálózata is. Nem kérdezték, hát nem említette, hogy neki több köze van ehhez a vidékhez, mint másnak.

Míg a villamosításról felelt, ott libegtek emlékei között a gázláng pilléi az Óvoda utcán, ahol élt, mert arrafelé gáz világított gyerekkorában, s az estét leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni lámpagyújtogató hozta magával egy hosszú boton, mellyel megpiszkálta a lámpaüvegbe rejtett kis harisnyát, s mozdulatától hirtelen felizzott dohányzásellenes képek fény.

A Nóra eltűnése utáni nyáron Anyuci esdeklésére, aki pontosan érzékelte, mint változott meg az otthonuk hőmérséklete, Elek rászánta magát egy Ibusz-utazásra, hogy megismerkedjék Katalin kislánykora színhelyével. Akkor sorra mutogatta a látnivalókat férjének, csupa olyat, amit addig ő maga sem ismert, a tág utcákat, a tudományos intézeteket, a szépen berendezett, gondosan válogatott anyagú múzeumot meg a műegyetemet.

The Project Gutenberg eBook of Farkasvér, by Jack London

Álomban jár az ember olyan ingoványos talajon, mint ahogy ő mozgott a fényreklámok, a gyárak, a haladás e megifjult városában, s átélte, hogy ami volt, eltűnt, új épült helyette, szebb, praktikusabb, időszerűbb, mint az a homályos, szegényes település, ahol gyermekéveit töltötte.

Hiába nézett meg tárgyilagos jó érzéssel minden új épületet, riasztotta a régiek hiánya, mert nem a fejlődést érzékelte, csak a változást, amely azonos a múló idővel, s mely behörpöli őt is egyszer emlékestül, mindenestül, mint ahogy behörpölt kővályút, gázlámpát, lámpagyújtogatót, köves utakat egymás után. Akkor ott, Elek oldalán lépegetve a kiszélesített, megifjított utakon, mindent odaadott volna, amit még a jövő tartogatott számára, ha még egyszer végigfuthat az eltűnt Óvoda utcán, a gázlámpák között úgy, hogy a gyalogjárót piros, egyenlőtlen téglák borítják, és húsvét is van, gyerekkori húsvét, a katonák elsütik puskáikat a feltámadás tiszteletére, az utcákon bíbor templomi zászlókat hoznak lassú menetben, egyik felükön bárányos, a másikon molnárkék köpenyeges, gesztenyeszín szakállú szelíd Jézus, és a processzió gyertyái mögött koldusok alázatos serege ballag, rongyba burkolt mezítlábasok, pedig Katalin iszonyodott a kolduló emberek országától, a villanytalan vidéktől, templomi zászlókhoz sem volt köze, mert kálvinista hitben leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni fel, s az egész feltámadási körmenet nem az ő vallásának emléke volt, csak a gyerekkoré, amely méghozzá se felhőtlen, se tündérszép, se zavartalan nem volt semmiképp.

Ottjártukban kimentek a temetőbe is.

leszokni a dohányzást rossz álom Ilyen módon akarok leszokni a dohányzásról

Házukat, ha akarja, se tudta volna megmutatni Eleknek, hát csak az új sugárúton sétáltak végig, s magának mondta fel magában, itt vagy ott mi állt valamikor. A sugárutat kétoldalt zsenge platánok szegélyezték, az út végén ott magaslott az új műegyetem, nehéz volt elképzelni, hogy erre valaha utcák futottak, apró házak eregették a füstöt, s itt kanyargott az Óvoda utca is. Nyoma se maradt, még csak a vásártér helyén is ligetecske virult.

Az egyetlen, ami leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni oda tudta vezetni Eleket, az illedelmes és viszonylag változatlan három sírkő volt, de azok előtt is átélte, milyen reménytelen bármibe is nasic orrspray gyermekeknek férjét, ami örökre elsüllyedt örökségéhez tartozik, és még ha Eleknek igazán igénye volna is rá, hogy meghallgassa, csak hebegni tudna, mert az emlékek átadhatatlanok.

  • The Project Gutenberg eBook of Farkasvér, by Jack London
  • 10 tipp a dohányzásról való leszokáshoz, Leszokni a dohányzást, miután tiszta
  • Katalin utca - Leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni
  • A hazatérés nem mindenkinek sikerült, s akik kimaradtak belőle, haragudtak azokra, akik annyiszor látogattak vissza, ahányszor csak akartak.

Elek megnézte apja sírját, anyja sírját, hajlandó volt elgyalogolni a távolabb pihenő nagyapához is, látott három rideg, tisztességes rendben tartott végső nyugvóhelyet, amelyek közül egy sem emlékeztetett az Ifjúság szobrára, a nevek és dátumok pedig nem mondtak neki semmit. Ám Katalin tudta, hogy nagyapa sírjában ott porlad a tiltakozás, apáéban a csalódás és a reménytelenség, anya sírjában meg a kétségbeesés és a nem békülő gyűlölet, és emlékezett az albumra is, mely leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni nagyapa arcát, vidám szemét, szépen formált ujjait a kicsit frivol, ezüstfejű bot tetején, anyja szigorú, keskeny száját, nehezen hajló derekát, mozdulatait, amelyek oly kevéssé illettek a tánchoz, látta apja eleven arcát is, azt a római arcot, amelyet isten tudja melyik ősétől örökölt, óriási boltozatos koponyáját, hórihorgas, hajlott termetét.

Elek szenvedett az unalomtól, nézte a fantáziátlan szalviacsíkot a sírok mentén, megpróbálta kitalálni, mi is az, amit lát. Elek csak az elegáns virágokat ismerte. Visszafelé a vonat megállás nélkül futott Pestig. Az országjárók egy része énekelt, Elek, bár többször elmondta, hogy le se tudja hunyni a szemét, ha vonaton ül, pár perccel az indulás után elaludt.

Katalin a régi patika nevén törte a fejét, s elmosolyodott, mikor sikerült rájönnie; Az áldott balzsamhoz, így hívták Grósz bácsi patikáját. Mecser neon ostorlámpái még látszottak. Akár valami dupla gömbben, a régi város ott volt új önmaga közepén, leszokni nehezebbé vált nehezebb lélegezni mint a Walkürt a tűz gyűrűje, gázlángocskák együgyű koszorúja sövényezte körül Katalin emlékeiben.

Bátyám, Csándy Dániel szigorló orvos… Dánielről gyakran beszéltették, csak sosem azt akarták tudni, amit Katalin fontosnak érzett.