Kövér lesz, ha lehagyja a dohányzást

Your browser does not support the audio element. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy nagyon kicsike sziget, valahol nagyon messze, magam sem tudom már, hogy hol, merre. A Szigetnek a nevét is elfelejtettem már, de arra emlékszem, hogy ezen a szigeten tökéletes rend és harmónia uralkodott.

Ezen a helyen csak állatok éltek.

Berki elhagyja a kövér Hódi Pamelát, ez áll a házassági szerződésben | nlc

Itt nem voltak szeméthegyek, hiszen az állatok nem szemeteltek. Nem dobták el a csokis papírt és a cigarettacsikket, mivel nem is ismerték azokat. A tavak vizei tiszták voltak, mivel nem voltak gyárak, kisháztartások, melyek a szennyvizet beleengedték volna csillámló vizeikbe. Az erdő érintetlen fái magasra törtek, versenyezve melyikük közelíti meg legjobban a tündöklő napkoronát.

Az itt uralkodó csendet csak a madarak csicsergése és egy-egy állat rikoltozása törte meg. A szigeten nem ismerték a motorfűrész, vagy az autók zaját.

Mondom, hogy nem!

A levegő! A levegő olyan tiszta volt… A gyárak hatalmas kéményei nem ontották ki magukból a sok mérgező anyaggal telített füstöt, kormot.

A harmadik majom

Az itt élő állatok nagyon elégedettek voltak, senkinek eszébe sem jutott, hogy elhagyja a szigetet, vagy valamilyen változtatást javasoljon a fennálló rendben. Ha hiszed, ha nem, a Sziget uralkodója - mert mint minden országnak, szigetnek, ennek is volt egy ilyen- egy gyönyörű fehér ló volt.

Ez a ló nemcsak szép volt, hanem okos és bátor, sőt még a lelke is olyan ártatlanul tiszta hófehér, mint ő maga. Volt egy drága titka, mely titoknál értékesebb és kedvesebb talán nem is létezik ezen a világon.

A bűvös harminc perc

Szíve alatt egy kiscsikó érkezését várta. Mikor a nagy titok kiderült, vele örült az egész kicsiny sziget minden lakója.

Izgatottan várták a kis jövevény érkezését, s mikor eljött a perc, mindenki együtt aggódott a kicsiért és az anyáért.

S végre megérkezett az, akire annyira vártak, egy hófehér kiscsikó, kinek homlokán a tündöklő napsugár jegye fénylett. Az is lett a neve: Napsugár. Édesanyja, s az egész sziget minden lakója sok szeretettel fordult felé, s megtanították minden fontos dologra, amire életében szüksége lehet. Egy napon furcsa zajra lettek figyelmesek a szigetlakók. A szigetlakók nagyon féltek tőlük, s ha lehagyja a dohányzást menekültek, amerre csak tudtak.

A madridi repülőtér előcsarnokában még hallok magyar szót, egy kövér, kisbajuszos, művezető külsejű férfi mondja valakinek: — Bognár elvtárs, most nem megyek ki a kocsihoz, mert át kell ugranom Barcelonába, de este a fogadásra visszaérek. Kibámulok a kerek ablakon, figyelem a rakodók munkáját, nem sietnek. Több mint egyórás késéssel indul majd az öreg Douglas, de teljesen mindegy; az út Kubáig tizenegy óra, hadd legyen belőle tizenkettő!

S még jobban meglepődött, mikor észrevette, hogy az egyik szájában egy fura, füstölgő valami van, ami rettentően büdös is volt. Mire azonnal észre is vették őt, s nagy érdeklődéssel fordultak felé, hiszen kíváncsiságában még a legelemibb óvatosságról is megfeledkezett: nem bújt el. Tőle szebb példányt bizonyosan nem találtunk volna a cirkuszba!

Ezzel a kis Napsugár sorsa megpecsételődött. Minden lépését, mozdulatát, sok-sok aggódó szempár kísérte a bokrok mögött.

Talán örökre? Napsugarat elvitték, de valamit otthagytak. A füstölgő tárgy a növényekkel érintkezve erőre kapott, el kezdett pirosan izzani, s nőtt-nőtt.

Egyre hatalmasabbra emelkedett. Büszkén, könyörtelenül tarolt le mindent, ami csak az Kövér lesz került. Hamarosan egy hatalmas füstfelleg Kövér lesz az egész kicsiny, békés szigetet. Megtanulja, hogy vannak jó- és rosszillatú REBEMEK, de számára érthetetlen ez a világ, az ő világuk, és sajnálni kezdi a fogva tartóit. A kis Napsugár nem is sejtette, milyen szörnyűséges dolog történt az otthonával. Sikerült-e végre megszerezni a cirkusz számára a legszebb, legpompásabb lovat, hiszen csak így nyerhetik el a közönség tetszését.

Mikor a kiscsikót meglátták, hangos örömujjongásba kezdtek. Gyorsan lássatok munkához! Nézzük ugyanolyan tanulékony-e, mint amilyen szép. Szegény Napsugár körül forgott a világ, mindenhol csak ezeket a két lábon járó lényeket látta. Ugyanazt a furcsa, kellemetlen szagot is érezte, mint akkor. Juj, de kellemetlen szag jön ki a szájukból. Jé, milyen sárga a foguk! Biztosan nagyon összeszidná őket a mamájuk, ha látná, hogy milyen hanyagul mosták meg a fogukat.

Elment az eszetek! Majd én foglalkozom vele. Elvezette Napsugarat egy szép zöld mezőre, ahol kedvére szaladgálhatott éppen úgy, mint odahaza a kis szigeten. A mi feladatunk, hogy felkészítsük a cirkusz megnyitójára, segítesz?

A BRAVALLAMEZŐ HÖLGYEI.

A levegő kiszorult a tüdejéből, s torkában erős, szorító, égő fájdalmat érzett. Nagyon örülök a kiscsikónak, és szívesen segítek neked. Mondd csak, van már neve? A homlokán mintha a napkorona tündökölne, legyen Napsugár a neve. Megmutatom, hol fogsz lakni.

S azzal bevezette a kiscsikót az istállóba. Nem is büdös, mint a többi. Sőt, még a fogai is fehérek. Vajon miért köhög annyira? Talán nem beteg? Gyere gyorsan, nézd egy új kiscsikó érkezett! Már adtam is nevet neki.

Egyéb megosztás Facebook-videójában bejelentette, hogy hamarosan új javaslatot nyújt be a kormánynak.

Napsugárnak ha lehagyja a dohányzást. Nagyon sápadt volt és ő is ha lehagyja a dohányzást köhögött, akárcsak Tomi. Nálunk marad ő is? Segítek neked lecsutakolni.

Az istállóban sok szebbnél szebb ló volt, mindegyiknek külön lakhelye. Mikor meglátták Napsugarat, mély főhajtással köszöntötték, jelezve, tudják ki ő. Amikor a füst elérkezett Roni és Tomi orrához ismét elkapta torkukat a szorongató fájdalom.

Fulladozva, levegő után kapkodva szaladtak ki a friss levegőre. Ezeknek a nemes állatoknak sem tesz jót a dohányfüst, magatokról nem is beszélve. A következő napok kemények, nehezek voltak kis barátunk számára. Nagyon jó tanítvány volt, szépen haladt, elégedett volt vele jó illatú tanítója. Legboldogabb akkor volt a kiscsikó, mikor Ronival és Tomival lehetett. Nagyon kedvesen, gyengéden bántak vele, s ő is igyekezett mindent megtenni, hogy a kedvükben járjon.

A fák, a virágok leveleit vastag por és füstréteg fedi, hamarosan megfulladnak, nem tudják tovább tisztítani a levegőt. Milyen igénytelenek, szemétben élnek. Aztán elérkezett a cirkuszi bemutató napja.

A bemutatkozó produkciója nagy sikert aratott. A közönség tapsolt és elismerő füttyszóval jutalmazta fáradságos munkáját. De Napsugár nem tudott örülni a sikernek. Kis barátai mosolygós arcát kereste, de hiába. Sehol sem látta őket. Érezte, valami történt velük. De vajon mi? Nem sok sikerrel. Új gazdát kapott, Arnoldot a kövér idomárt.

Nagyon kedves volt hozzá, de ő csakis régi kis barátai után vágyakozott. Különben is ennek az Arnoldnak is a szájában volt az a cigarettának nevezett valami. Már messziről megérezte, ha közeledett felé kesernyés illatáról, füstös szagáról. Hangjának rekedtsége, mélyből feltörő köhögése jelezte, merre is jár Arnold.

Ujjai sárgák voltak, akárcsak fogai. Volt egy rossz tulajdonsága. Mindig belefújta Kövér lesz füstöt annak az arcába, aki éppen a közelében volt. Amerre ment hosszú, eldobott csikksor jelezte útját. Arnold nem szaladgált vele kint a szabadban, mint kis barátai. Egész nap egy karosszékben ült, két erős karjával tartva rengő pocakját, s onnan kiabálta Napsugárnak, mikor milyen feladatot végezzen.

Közben a szék melletti asztal roskadásig volt a sok ennivalóval, Arnold kedvenc ételeivel, tepertővel, szalonnával, sült oldalassal… sorolhatnám tovább, de akkor talán sosem érnénk a történet végére.

A többi lovász bizony sokat viccelődött Arnolddal. Kövér Arnold nem törődött velük. Egész nap csak tömte magába a zsíros falatokat, mellé dohányfüstöt szippantgatva. Napsugár nem tudott haragudni rá, inkább sajnálta Arnoldot, aki saját egészségét teszi tönkre. Talán szándékosan? Egy reggel Napsugár arra ébredt, hogy rettentően fájt a torka. Émelygett, forgott vele a világ. Hófehér szőre nem fénylett selymesen, s a tündöklő napsugár, mely homlokán ragyogott, elfelejtett tündökölni.

Egy egyszerű sárga folt lett belőle. Tüdejében feszítő fájdalmat érzett, s voltak pillanatok mikor úgy érezte, már soha többé nem jut gyomordohányzás, amikor dohányzik. A szakállas orrspray orrdugulás ellen talált rá, bizony nagyon megijedt.

Kövér lesz kis Napsugár Kövér lesz beteg. Hamarosan megérkezett az orvos. Kövér lesz, kedvesen, nagy türelemmel bánt a kiscsikóval. Miközben vizsgálta, hallgatta, végig a fejét rázta.

DOHÁNYZÁS

Olyan fekete a tüdeje, mintha naponta több doboz cigarettát szívott volna el. Nem tudtátok, hogy a dohányfüst még jobban megbetegíti azokat, aki nem cigarettáznak? A füst egy része, amit kifújtok, súlyos betegségeket idézett elő ennél a kis állatnál. Úgy Kövér lesz ő is mint Roni és Tomi.

A harmadik majom

Nagyon vigyázzatok rá, ha azt akarjátok, hogy még sokáig veletek legyen. Azzal elment. A lovászok sürögtek-forogtak Napsugár körül.

Kitakarították az istállót. Kövér lesz csikket összeszedtek, s figyelmeztették egymást, ha néha-néha megfelejtkezett valamelyikük, s elővett egy cigarettát. Nem akartak ők ártani senkinek. Nem is gondolták, hogy miattuk most több ártatlan élőlény betegedett meg. Napsugár az orvos szavain töprengett.

Talán ők is betegek? Mit tegyek? Ó bárcsak itt lenne velem a mamám, ő biztosan tudna segíteni. Ekkor egy hatalmas fénysugár szűrődött be az istálló ablakán, s a fénysugárban ott ált Napsugár mamája. Már mindenütt kerestelek. Pár napja éreztem homlokomon a napjelet, s tudtam, ez azt jelenti, hogy te nagy bajban vagy. Kövér lesz napsugarak elhalványodása jelzi, hogy nagyon beteg vagy.

Ezért fordultam a napsugarakhoz, juttassanak el hozzád, hogy segíthessek neked. Újra tündököljenek a te homlokodon. A Nap jele azt jelzi, hogy csodás képességekkel rendelkezel. Szép és okos vagy. Lelked tiszta és jó.